Helminthológiai boncolás

Látták: Átírás 1 Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai és Állattani Tanszék A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata A diagnosztikai vizsgálatok nélkül végzett kezelések következményei Készítette: Motyovszki Nelli Témavezető: Dr. Bevezetés Irodalmi áttekintés Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Eimeriidae család Laposférgek törzse Mételyek osztálya Galandférgek osztálya Galandféreglárvák okozta megbetegedések Galandférgek okozta bántalmak Fonálférgek törzse Tüdőférgesség Gyomor-bél férgesség Saját vizsgálatok- Anyag és módszer Vizsgált állomány Az állományban végzett vizsgálatok A laboratóriumban végzett vizsgálatok Saját vizsgálatok- Eredmények Saját vizsgálatok- Megbeszélés Összefoglalás Summary Irodalom Köszönetnyilvánítás Mellékletek 3 1.

Bevezetés A juhtenyésztés már a honfoglaláskor hazánkba érkező elődeink számára sem volt ismeretlen fogalom. Több, juhok leírására szolgáló szavunk pl. Elődeink egy, a mai rackajuhhoz hasonló fajtával gazdálkodtak, majd a török hódítás alkalmával helminthológiai boncolás meg hazánkba a cigája juh.

A manapság legjelentősebb fajtánk, helminthológiai boncolás merinó birka csupán a Ma, a KSH decemberi adatai szerint az országban ezer darab juh található, amelyből ezer állatot gazdasági szervezetekben, míg ezret egyéni gazdaságokban tartanak.

  • Он стоял на краю холмика, и на какой-то миг вообразил, что вновь находится в центральном парке Диаспара.

  • Но сейчас жерло туннеля, ничем не огражденное и никем не охраняемое, зияющим отверстием выходило прямо на внешнюю стену города.

Ez a szám az elmúlt évtizedben nagyjából stagnált. A legnagyobb bruttó termelői értékkel rendelkező ágazat a juhtenyésztésen belül helminthológiai boncolás élő állatok értékesítése, ezen belül is kiemelkedő fontosságú az exportra történő értékesítés. Ezt követi a nyers gyapjú értékesítése, majd a kisebb jelentőséggel bíró tej- illetve trágyaértékesítés Állatállomány, Érdekes azonban, hogy a magyar juhtenyésztési és tartási szokások nem sokat változtak elődeinkéitől.

Mivel ma is helminthológiai boncolás a relatív kisebb létszámú juhállományok, mind a mai napig él a hagyománya az állatok közös legelőre helminthológiai boncolás összehajtásának a legeltetési időszakokra.

Emellett az állatokat ma is nagyrészt a silányabb legelőkre hajtják ki, kihasználva igénytelen természetüket. A tenyésztési módszerek közül még manapság is a vad pároztatás a legelterjedtebb. Az ágazat jövedelmezősége viszonylag alacsony, így a gazdák költségeik minimalizálására törekszenek. Ebből következik, hogy a juhtenyésztés gépesítettsége, technikai fejlettsége giardini ninfa biglietti, az állattartók inkább a hagyományos, sok esetben elavult módszereket alkalmazzák, sokszor az állatok, illetve a termelés rovására.

Gyakran találkozni télen zsúfoltan, nem megfelelő higiéniai körülmények között tartott, illetve rossz minőségű takarmánnyal etetett állományokkal.

Aktualności

A kedvezőtlen tartási és takarmányozási körülmények hajlamosító tényezőként szolgálnak különféle betegségek kialakulásához, és így végeredményben teljesítménycsökkenéshez vezetnek. Az állatok nem tudnak élettani képességeik szerint termelni, romlanak a szaporodási mutatók, csökken a bárányok száma, nő a bárányelhullás aránya, a bárányok kondíciója nem megfelelő, növekedési erélyük csökken, az értékesítésre szánt állatok minősége nem éri el a kívánt szintet.

A helyzetet az sem segíti, hogy ma Magyarországon az élő juhokat fix áron vásárolja fel helminthológiai boncolás piac, így a termelőknek féreg tojás az emberekben érdekük, hogy minél jobb kondíciójú bárányokat neveljenek.

A csökkent immunstátusz egyik leggyakoribb indikátora a magyar juhállományokban az állatok parazitás fertőzöttsége. A leterheltebb, illetve gyengébb immunrendszerű állatokban könnyebben, illetve több parazita telepszik meg. Az a tény, hogy több állományt legeltetnek együtt egy közös legelőn, illetve hogy a hazai viszonyok között nehezen valósítható meg a szakaszos legeltetés, vagy a legelőkön az állatok bélsarának összegyűjtése, valamint hogy a juhászok alkalmanként rákényszerülnek a belvizes vagy éppen kiszáradt legelők használatára 2 4 is, mind súlyosbítja ezt a helyzetet.

Ez alapján kimondható, hogy a juhok parazitás fertőzöttsége a juhtartás velejáró, de nem elhanyagolható problémája. Magával a fertőzöttség problémájával a juhtartók is tisztában vannak, helminthológiai boncolás annak mértékével már kevésbé.

A paraziták elleni védekezés bevett szokás az állattartók körében, ám ezt legtöbbször nem előzi meg az adott állomány valós fertőzöttségét feltáró laboratóriumi vizsgálat.

A gazdák nincsenek tudatában annak, hogy az állataik milyen és mennyi parazitával fertőzöttek, és emiatt helminthológiai boncolás a nem megfelelő kezelést választják a számukra. Bevett gyakorlat, hogy az állományt évente egyszer, a legelőre való kihajtás előtt, tavasszal kezelik valamilyen antiparazitikummal.

  • A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata - PDF Ingyenes letöltés
  • Kíváncsi volnék,véleményekre,mennyire mondhatott igazat az öregasszony.
  • Különleges vitamin-komplexek és táplálékkiegészítők segítik a helyzet kijavítását.
  • Andrássy István szerk.
  • Emberi specifikus paraziták
  • Miért vékony a macska, de jól eszik? - Edzés
  • Tabletták rb férgektől

FM rendelet, állatbetegségek megelőzésének szabályairól szóló fejezetében található FM rendelet, Mivel a rühösség prevenciójára, illetve kezelésére ma már használhatóak helminthológiai boncolás különböző, ivermektin hatóanyagú injekciós készítmények, melyeknek belső élősködők elleni hatásuk is van, gyakori, hogy a gazdák költséghatékonyság céljából egy kezeléssel, egyszerre próbálnak védekezni mindkét bántalom ellen.

Az ivermektin használata, mint belső élősködők elleni helminthológiai boncolás azonban sok esetben nem a legmegfelelőbb döntés, ugyanis az ivermektin csak a gyomor-bél férgek, valamint a kis és nagy tüdőférgek ellen hatásos, a sok esetben előforduló galandférgek, illetve mételyek viszont túlélik a kezelést. A másik probléma az ivermektin felhasználásával, hogy e készítmények használati utasításai hangsúlyozzák, hogy rühösség kezelésére az egyszeri használat kifejezetten ellenjavallt, hiszen, akár csak a fürdetés esetében, ezekkel a készítményekkel sem lehet elpusztítani a rühatkák epidermisben megbújó petéit, így szükséges a kezelés megismétlése 7 nap elteltével.

Ez jól példázza, hogy az állattartók pénzügyi megfontolásból, illetve esetlegesen hiányos ismereteik miatt gondatlanul járnak el, helminthológiai boncolás ezzel fölösleges összegeket költenek hatástalan kezelésekre. Mivel a parazitás fertőzöttség a legtöbb esetben nem manifesztálódik szembetűnő klinikai tünetekben, az állattartók tévesen úgy gondolhatják, hogy az egyszeri kezeléssel célt értek, viszont állataik termelése ezután sem fog javulni, amely hosszútávon a gazdák elégedetlenségéhez vezet.

Mivel a magyarországi körülmények és az ágazat tőkeszegénysége miatt a tartási, legeltetési és takarmányozási viszonyok megváltoztatása nehéz és sok esetben nem valósítható meg az állattartók számára, a megfelelő, célzott gyógykezelés jelentősége felértékelődik. Azonban a hatásos kezelés nem vihető végbe, amennyiben az állattartók elhanyagolják a laboratóriumi vizsgálatokat. Az állomány fertőzöttségét felmérő helminthológiai boncolás alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a megfelelő távolítsa el a férgek gyógyszert bíró antiparazitikumot válasszuk az állatok kezeléséhez.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyszeri kezelés még abban az esetben sem lesz hatásos hosszútávon, ha a megfelelő készítményt használtuk. Ahhoz, hogy tartós eredményt érjünk el, egyrészt ismernünk kell az általunk alkalmazott készítmény hatástartósságát, helminthológiai boncolás 5 illetve szükségünk van az állomány állapotának megfelelő időközönként elvégzett kontrolljára, amely történhet bélsárvizsgálattal, valamint az elhullott állatok körültekintő boncolásával is.

Jogosan feltételezhető, hogy ha az állattartók tisztában is vannak a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok lehetőségével, kiadásaik csökkentése végett ezeket nem veszik igénybe. Pedig belátható, hogy az eredménytelen kezelésekre elköltött összegek megelőző vizsgálatokra fordítása, és ezáltal a kezelések hatásosságának, valamint ebből következően az állatok egészségi állapotának és a termelési színvonalának javulása olyan hasznot jelenthet a gazdák számára, amely megéri a befektetést.

A problémát az jelentheti, hogy ez esetben az állattartók nincsenek tisztában döntéseik következményeivel, ami következhet abból, hogy az állatorvosok nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást számukra a témát illetően.

Észrevételeim szerint a parazitológiai vizsgálatok jelentősége mind az állattartók, mind az ellátó állatorvosok körében elhanyagolt téma. Szakdolgozatom célja, hogy egy átlagos juhállományon mutassa be, egy átlagos, belső paraziták elleni kezelés hatását, hangsúlyozva a kezelés hatástartósságát, illetve a kezelést megelőző, valamint az azt követő laboratóriumi, illetve az állományon belül elvégzett diagnosztikai vizsgálatok jelentőségét.

Elsődleges szempont volt a vizsgálathoz olyan állomány választása, amelynek tartási- illetve takarmányozási körülményei semmiben sem térnek el a hazai átlagtól, így a vizsgálatokat egy hagyományos, falusi kisgazdaság állományán végeztük.

Ez biztosítja a kutatás reprezentatív értékét, hiszen a legtöbb hazai állományra kivetíthetőek a kapott eredmények. Kutatásommal és a kapott eredményekkel szeretnék rávilágítani arra, hogy a körültekintő bélsárvizsgálat elengedhetetlen feltétele egy eredményes kezelésnek, valamint arra, hogy az antiparazitikus készítmények hatástartóssága, a szennyezett legelők, az újrafertőződés folyamatosan fennálló veszélye miatt egyszeri kezelés nem elegendő, még egy hatékony, célzottan igénybe vett készítmény használata esetén sem.

Emellett szeretném bizonyítani helminthológiai boncolás kezeléseket követően elvégzett, az állomány parazitás fertőzöttségének kontrolljára irányuló vizsgálatok fontosságát is.

Irodalmi áttekintés Ebben a fejezetben szeretném összefoglalni a juhok hazánkban is előforduló parazitáit, valamint a róluk rendelkezésünkre álló fontosabb ismereteket. Mivel a szakdolgozatban prezentált kutatásnak a belső paraziták elleni kezelések hatékonyságának bemutatása a célja, ezért a juhok ektoparazitáinak ismertetésére nem térek ki. Ezen kívül, az áttekintésben igyekszem azon parazitákra fektetni a hangsúlyt, amelyek egy körültekintően elvégzett bélsárvizsgálat, illetve boncolás során detektálhatóak az állatokból.

A következőkben szó lesz a juhok Apicomplexa törzsbe tartozó különböző egysejtű élősködőiről, valamint fontosabb helmintózisairól, ezen belül is részletezve a laposférgek törzsébe tartozó mételyek, illetve galandférgek osztályait, valamint a főbb fonálféregfajokat is.

Helminthológiai boncolás különböző élősködőfajok főbb jellemzésén túl, nagyobb hangsúlyt kívánok fordítani azokra, amelyeket a kutatás során kimutattuk a vizsgált állományban. Az áttekintés során az élősködők gyakorlatias szempontok alapján történő bemutatására törekszem, így fő spektrumba az általuk okozott tüneteket és elváltozásokat, valamint a kimutatásukra irányuló vizsgálatokat szeretném helyezni Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Hazánkban három jelentősebb Cryptosporidium-fajt mutattak ki, amelyek juhokat is képesek fertőzni, ezek a helminthológiai boncolás előforduló Cryptosporidium parvum és Cryptosporidium bovis, valamint az oltógyomorban élősködő Cryptosporidium andersoni.

Mindhárom faj helminthológiai boncolás, emberben is meg tudnak telepedni.

Eltérés vagy arány?

Fertőző alakjaik a négy sporozoitát tartalmazó oociszták, melyek két formában fordulnak elő. A vékony burokkal rendelkező oociszták már a gazda bélcsatornájában felrepednek, és ezzel újabb fertőződést indukálnak, míg a vastagburkú oociszták a bélsárral a külvilágra ürülnek. A Cryptosporidium oociszták a külvilágon vizes környezetben hosszú ideig túlélnek, így legjellemzőbb fertőződési forrásként is a vizet említi helminthológiai boncolás szakirodalom.

Ebből következik, hogy a fertőződés általában a legelőn, helminthológiai boncolás, illetve ősszel következik be, amikor több csapadék hullik. A Cryptosporidium-ok erős immunválaszt indukálnak, így a tünetmentes fertőződés gyakori.

Tünetek általában a fejletlen immunrendszerrel rendelkező újszülött állatokban, illetve a legyengült immunrendszerű állatokban alakulhatnak ki. A fertőzöttség fő tünete a néhány napig tartó vízszerű hasmenés, amit általános tünetek, illetve dehidráció kísérhet. A tüneteket leggyakrabban vírusok okozta társfertőzések súlyosbíthatják. A betegség kórbonctani képe nem túl jellegzetes, a vékonybélben előforduló fajok enyhe bélhurutot, míg a gyomorban előfordulóak a gyomorfal hyperplasiáját okozhatják.

Helminthológiai boncolás nagyjából 5 µm-es a C. Igen gyakori betegség a juhállományokban, a legtöbb nyáj érintett a betegségben, bár sokszor a fertőzöttség szubklinikai formában van jelen.

Miért vékony a macska?

Habár a fertőződésre minden korú állat fogékony, tünetek szinte kizárólag a bárányok esetében jelentkeznek. Fő jellemzőjük, hogy a gazda bélcsatornájában obligát intracelluláris fejlődésük van, illetve, hogy homoxén, gazdaspecifikus élőlények.

A juhokat 15 Eimeria-faj képes fertőzni, ebből hazai körülmények között az Eimeria ovinoidalis-t tartják a legjelentősebb, legpatogénebb fajnak.

Egy osztrák kutatásban, melynek keretein belül egy tejelő állomány anyajuhait, illetve bárányait vizsgálták, 8 Eimeria-fajt sikerült detektálni. A legnagyobb koncentrációban az anyajuhok esetében az E. Helminthológiai boncolás fent említett fajok közül egyesek a vékonybélben, mások a vastagbélben szaporodnak, illetve helminthológiai boncolás fajok is akadnak, melyeknek egyes fejlődési stádiumaik a vékonybélben, míg mások a vastagbélben találhatóak.

A kokcidiumok fejlődésére jellemző, hogy a gazdaállat bélcsatornájának sejtjeiben először ivartalanul, majd ivarosan szaporodnak. Ivartalan szaporodásuk, az ún. Az esetlegesen kialakuló tünetek az ivaros szaporodás, ún. A kokcidiózis klinikai tünetekben általában a fiatalabb, hetes állatokban nyilvánul meg, vezető tünete a vízszerű hasmenés, amely lehet nyálkás, fibrincafatokat tartalmazó vagy véres is.

A hasmenés mellett általános tünetek, dehidráció, valamint csökkent étvágy és következményes kondícióromlás jelentkezhet, akár elhullás is bekövetkezhet.

Miért vékony a macska, de jól eszik?

A gyakori szubklinikai fertőzés a bárányok csökkent növekedési erélyében nyilvánul meg. A fent említett osztrák kísérletben, a bárányokat két csoportra osztották, és ebből az egyiket diclasurillal kezelték. A bélsárból felszíndúsítással mutathatóak ki az Eimeria oociszták, amelyek fajra jellemző, helminthológiai boncolás legtöbbször ovális vagy ellipszoid alakúak, egyik végükön a legtöbb esetben kupakszerű képlet található, bennük 4 sporocysta, ezek mindegyikében pedig sporozoita található.

A juhok 6 8 különböző Eimeria-fajait méretük µm és szerkezetük alapján lehet megkülönböztetni egymástól.

Állattani Közlemények () | Arcanum Digitális Tudománytár

A külvilágra az oociszta sporulálatlan állapotban ürül, majd a külvilágon sporulálódik, és ebben az állapotában jobban ellenáll a környezeti hatásoknak. A fogékony állatok e sporulált alak szájon át gyógyítani a férgek katam felvételével fertőződnek Laposférgek törzse Mételyek osztálya A juhok igen érzékenyek a mételyes fertőzöttségre, így ez elég gyakori bántalom az állományokban.

A juhokat fertőző fontosabb mételyek a Digenea alosztályba, azaz a közvetett fejlődésű mételyekhez tartoznak. Ez az elnevezés helminthológiai boncolás az ide tartozó mételyek heteroxén, köztigazdát igénylő fejlődésmenetére.

A fejlődési ciklusukban kulcsszerepet játszanak a különböző csigafajok, melyek elsődleges köztigazdái a mételyeknek. Az ide tartozó mételyek közös jellemzője a jellegzetes levél vagy lándzsa alak, illetve a megtapadást valamint táplálkozást segítő feji, illetve hasi szívókák. Jellemző heterogóniás fejlődésük, mely során a végleges gazda által ürített petékből, egy vagy több köztigazdában, különféle lárvastádiumokon keresztül fejlődik ki a fertőzőképes lárva, a metacerkária.

A juhok legjelentősebb mételyes és egyben parazitás fertőzöttségét a közönséges májmétely, a Fasciola hepatica okozza. Hazai körülmények között a Lymnaea truncatula, a törpe iszapcsiga a fő köztigazdája, mely jellegzetesen vizes élőhelyeken fordul elő, mind nagyobb vizek mentén, mind időszakosan, általában nagyobb esőzések, áradások után kialakult kisebb-nagyobb vízállásokkal rendelkező területeken.

Ez meghatározza a fasciolosis előfordulási területeit is. A juhok a csigákból kirajzott, majd fűszálakon megtapadt metacerkáriákat helminthológiai boncolás fel. A felvett mételyek a vékonybél falán át a hasüregbe, onnan pedig a máj parenchymájába jutnak, ahol több héten át vándorolnak, míg végül az epeutakban válnak ivaréretté.

A jellegzetes, érgek elleni férgek, levél alakú, kifejlett mételyek tehát az epeutakban detektálhatóak. A juh különösen érzékeny a májmételyes fertőzöttségre, minden életkorban fogékony, és az újrafertőződés lehetősége is fennáll. Kórtani jelentősége az éretlen mételyek vándorlásának van a máj parenchymájában, mely nagymértékű fertőzöttség esetén heveny traumás májgyulladáshoz, peritonitishez, majd az állat elhullásához vezethet.

Kisebb intenzitású, félheveny, valamint idült fertőzöttség esetén a reparatív folyamatok dominálnak, a máj fibrózisa, valamint az epeutak idült gyulladása, faluk megvastagodása következik be.

Ez esetben a tünetek kevésbé látványosak, az állatok csökkent takarmányfelvétele, majd leromlása figyelhető meg, esetleg a következményes hypoalbuminaemia miatt az áll alatti oedema, az ún. Gyakori az állatok szubklinikai fertőzöttsége is.

A legtöbben nem jutnak ide be élve - a patológián jártunk

Mivel a betegség klinikai tünetekben sok esetben nem nyilvánul meg, illetve a megfigyelt tünetekből nem lehet egyenesen következtetni a májmételyes fertőzöttségre, a diagnózis felállításához elengedhetetlen az állatok boncolása során észlelt jellegzetes májbeli elváltozások, valamint az epeutakban a kifejlett mételyek felismerése.