Diphyllobothriasis betegség története,
Tartalom
Valóban leprás volt, és így nézhetett ki a skótok legendás királya A népszerű könyv- és tévésorozat, a Trónok Harca világában különféle veszélyek egész tárháza leselkedik folyamatosan a szereplőkre, a nemesek állandó háborúskodásától kezdve, a tüzet fújó sárkányokon keresztül egészen a jeges Észak felől közelítő, holtakat életre keltő démonokig.
Navigációs menü
Westeros lakosai számára azonban az egyik legrettegettebb halálnemet mégsem a természetfeletti lények fenyegetése, hanem egy betegség, az úgynevezett szürkehám greyscale jelenti.
A történetben a szürkehám egy kegyetlen bőrbetegség, amely nagyon könnyen, akár csak egy pillanatig tartó érintéssel is képes megfertőzni áldozatát. A betegség előbb csak az emberek kinézetét torzítja el, majd a belső szerveket és az agyat is megtámadja, így az áldozatok hosszú évek szenvedése után, megbomlott elmével fejezik be diphyllobothriasis betegség története. Mindazokat, akik elkapták a félelmetes járványt egy évszázadokkal korábban elpusztult, üresen álló romvárosba szállítják, hogy ott, lényegében egy karanténban éljék le nyomorúságos életük hátralévő részét.
Hasonlóan a sorozat más elemeihez, a világot megálmodó George R. Martin ez esetben is minden bizonnyal Európa középkori történelméhez nyúlt vissza. A szürkehám — számos lényeges eltéréssel ugyan —, de nagy fokú hasonlóságot mutat egy, a valóságban is létező bőrbetegséggel, nevezetesen a leprával.
A bőrt elszínező és érzéketlenné tévő, gyakran csonkuláshoz is vezető betegségről tudjuk, hogy már az ókorban is létezett, sőt már az Ószövetség is tartalmaz utasításokat arra vonatkozólag, hogyan kell bánni a leprásokkal — igaz, számos kutató vitatja, hogy az adott szöveghelyen valóban az általunk ismert betegségről van milyen gyorsan féreg gyógyszer. A középkori leprásokról számos olyan elemet olvashatunk, amelyek meglehetősen hasonlítanak a Trónok Harca szürkehámja által megfertőzöttek sorsára.
Így például a városok falain kívül lepratelepek létesültek a betegek számára, akiket egy csengő viselésére köteleztek, hogy ezzel hívják fel az egészséges emberek figyelmét a jelenlétükre. Az egyik leghíresebb leprás a középkorban IV.
Tartalomjegyzék
Balduin jeruzsálemi király volt, akinek történetét sokan a Mennyei királyság című filmből ismerhetik. A képen egy krónikaillusztráció látható, amely Balduin gyermekkori megfertőződését ábrázolja A közelmúlt történeti kutatásai azonban kimutatták, hogy a leprások korántsem voltak annyira kitaszítottak, mint ahogyan azt korábban elképzeltük.
A hírhedt középkori lepratelepek a valóságban nem elzárt karanténok voltak, hanem a betegek kezelésére — pontosabban, gyógymód híján a szenvedéseik enyhítésére — szakosodott kórházak, ahová azok a leprások járhattak, akik nem engedhették meg maguknak, hogy drága pénzen saját orvost fogadjanak. A betegek így általában szabadon járhattak a lepratelep és városbeli otthonaik között, így továbbra is részesei voltak lakóhelyük közösségi életének.
Az új elmélet szerint az általuk viselt csengő sem feltétlen elriasztásul szolgált, hanem sokkal inkább diphyllobothriasis betegség története figyelemfelhívó eszközként, amivel a jótékonykodni vágyó polgártársakat vonzották magukhoz.
A középkori leprások sorsa így tehát — bár szenvedéssel teli —, korántsem volt annyira kegyetlen mint ahogyan azt sokáig elképzelték. Ez a gondolat egyébként a Ennek fényében nem véletlen, hogy diphyllobothriasis betegség története működő kutatók meglehetősen elfogultan értelmezték a lepráról szóló középkori tudósításokat.
Járványok és fertőző betegségek - mit értettünk félre korábban? (biologika, ujmedicina)
Igaz, a korábbi elmélet diphyllobothriasis betegség története teljesen alaptalan: egyes városokból ismerünk olyan helyi törvényeket, amelyek például kizárták a leprásokat az örökösödésből. Egy leprás középkori ábrázolása, kezében a csengettyűvel Létezik továbbá egy másik közös vonása is a leprának, illetve a szürkehámnak.
A lepra a középkori keresztény gondolkodásban erősen összekapcsolódott a bűn, és különösen a megcsalás képével.
Számos korabeli irodalmi alkotásban a lepra mintegy egyértelmű utalásként jelenik meg az adott szereplő személyiségére vagy egy korábbi árulására. Ez a gondolati áttétel pedig ugyancsak felbukkan a sorozatban is, amikor az egyik szereplő éppen azután fertőződik meg a halálos kórral, hogy fény derül az árulására.
- Élelmiszer-higiénia | Digitális Tankönyvtár
- Az elsősorban a testüregeket és a főleg különböző szöveteket fertőző kórokozókat külön ismertetjük, mindkettőn belül elválasztva a rendszertani csoportokat: amoebákat, ostorosokat, csillósokat és spórásokat.
- Albrecht Dürer: Az Apokalipszis négy lovasaa bibliai jelenet magyarázatai szerint az egyik lovas a betegség, a ragály és a halál allegóriája Az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolyamatok a normálistól eltérnek.
- Erotikus pasziánsz
- A clostridiumok lokális toxin- és enzimhatásuk révén a szövetek progrediáló nekrózisát idézik elől.
- Járványtan – Wikipédia
- Az orvosi mikrobiológia tankönyve | Digitális Tankönyvtár
Olvasta már a Múlt-kor.