Tüdőgyulladás

Az immunrendszer paraziták általi kitérése

Az immunrendszer működése Az antigén Definíciószerűen antigénnek tekinthető minden olyan molekula, amely a T- illetve a B-lymphocyták antigénfelismerő receptoraival kölcsönhatásba lépve immunválaszt vagy toleranciát vált ki.

Az epitop, vagy antigén determináns csoport a makromolekulának azon része, mely a B, illetve a T-sejt receptorával kapcsolódni képes. A B-sejtek antigénfelismerő receptora az antigén konformációját, míg a T-sejtek receptora az alkotóelemek szekvenciáját ismeri fel. Az antigénitást befolyásoló tényezők Egy adott molekula antigenitását számos tényező befolyásolja. Az antigenitás mértéke függ az anyag kémiai bélférgek tipusai. A fémektől pl.

A legerősebb immunválaszt protozoaires paraziták de l homme antigének a fehérjék szérumfehérjék, bakteriális exotoxinok, enzimek és a szénhidrátok bakteriális sejtfal antigének. Gyengébb antigének a lipoproteinek sejtmembrán fehérjékglikoproteinek vércsoport antigénekpolipeptidek, pl.

Antigenitás szempontjából a sor végén helyezkednek el a nukleoproteinek, RNS és DNS Le faktormelyek gyakran autoantigénként viselkednek. Az antigenitást befolyásolják a molekula fizikai tulajdonságai, így annak tömege, konformációja, az antigén-determináns molekulán belüli elhelyezkedése, a molekula rigiditása és katabolizálhatósága. Kis molekulasúlyú antigén általában magában nem, azonban nagyobb hordozó molekulához kapcsolódva képes az immunválasz kiváltására és a képződött ellenanyaggal carrier nélkül is reakcióba lép.

Az antigén-determináns csoport molekulán belüli elhelyezkedése meghatározza az epitóp hozzáférhetőségét. A flexibilis molekulák általában nem jó antigének.

A zselatin nem immunogén, annak ellenére hogy nagy molekula.

A fágok immunrendszerünk részét alkothatják

Ha azonban poli-L tirozin beépítésével rigiddé tesszük a zselatint, jó antigénné válik. Az antigenitás szempontjából fontos a molekula katabolizálhatósága, mert az antigén-felismerő receptorok csak az antigént prezentáló sejt által megfelelő méretű darabokra lebontott antigén fragmentumokkal képesek kapcsolódni.

Az antigén szempontjából az immunogenitást befolyásolja az antigén forrása, pontosabban, a válaszoló szervezettől való idegenségének mértéke. Minél távolabb áll az antigén immunológiai szempontból a válaszoló szervezettől, annál nagyobb immunválasz várható. Emberben a mikrobiális xeno antigének, vagy akár az emberi faj más egyedéből származó alloantigének erős immunválaszt váltanak ki, míg az azonos genetikai állományú egyén antigénjei syngenekvagy a saját auto antigének gyenge választ indukálnak.

Az antigén tisztasága meghatározza az immunválasz specifitását. A humán szérummal immunizált nyúlban termelődött ellenanyag a szérum minden komponensével reagál, míg a tisztított humán albuminnal immunizált nyúl csak albuminspecifikus ellenanyagokat termel. A kialakuló immunválasz szempontjából fontos az antigén komplexitása, illetve a bejutás módja.

A közvetlenül az érpályába jutó anyagok általában IgM, majd IgG termelést, a bőrön keresztül bejutó antigének késői túlérzékenységi reakciót, a nyálkahártyákon az immunrendszer paraziták általi kitérése bejutó antigének pedig elsősorban IgA termelést váltanak ki. Lényeges a kiváltott immunválasz szempontjából az giardia water bottle dózisa is.

Extrém nagy, illetve kis dózisban bejutó antigén immunválasz helyett toleranciát vált ki.

bőrféreg tumoros herén

Az antigén bejutása óta eltelt időtől függ a termelt ellenanyagok mennyisége, továbbá az, hogy mely osztályba tartozó ellenanyagok szintetizálódnak. Az emlékeztető oltások száma befolyásolja a válasz megjelenésének sebességét és mértékét. A válaszoló szervezet részéről meghatározó annak fiziológiai állapota kiállt vírusfertőzés, stressz, immunszuppresszióilletve a genetikai konstitúció, melynek megnyilvánulása az egyes antigénekkel szembeni high- v.

Természetes immunitás Az idegen antigének felismerése és eliminálása az immunrendszer két különálló, de egymást kiegészítő funkcionális egységének együttműködése folytán jön létre. Az evolúció során korábban kialakult természetes- vagy veleszületett immunitás azonnal reagál, és keretek között tartja az infekciók terjedését, mialatt a kifinomultabb mechanizmusokat felvonultató specifikus vagy adaptív immunitás felkészül a feladat átvételére.

Patogén asszociált molekuláris mintázatok, mintázatfelismerő receptorok A természetes immunitás alapvető feladata a saját és a fertőző idegen megkülönböztetése. A felismerés a monocyták, macrophagok, neutrophil granulocyták, dendritikus sejtek felszínén található mintázatfelismerő receptorok és a kórokozó feszínén található patogénasszociált molekuláris mintázat PAMP interakciójának eredménye.

Ezek az emlős sejtekből hiányzó az immunrendszer paraziták általi kitérése mintázatok a kórokozókra jellemző, gyakran életfontosságú, ezért konzervált struktúrák az immunrendszer paraziták általi kitérése, mint férgek egy gyomorban hányó gyomorban. Patogénekre specifikus molekuláris mintázatot mutat továbbá az emberi nukleinsavtól eltérően kevés metilált citozin-guanin dinukleotidot tartalmazó bakteriális és virális nukleinsav, illetve a mikrobák glikoproteinjeiben és glikolipidjeiben gyakran, a hasonló emberi molekulákban viszont ritkán előforduló, mannózban gazdag glikánok.

Tekintve, hogy a mintázatot adó molekulák változatlansága elengedhetetlen a mikroba életfunkciói szempontjából, ezen struktúrák mutációja révén a kórokozó nem tudja elkerülni az immunológiai felismerést. Ezalól mindössze néhány, rendkívül invazív kórokozó a szabályt erősítő kivétel. A pestis, a hastífusz, a tularaemia kórokozói, lásd a Részletes bakteriológia fejezetet részben szerkezetileg némileg eltérő PAMP-okkal rendelkeznek, esetleg azoknak, elsősorban LPS-üknek, kifejeződését csökkenteni tudják vagy azt maszkírozzák.

Tüdőgyulladás

Mindennek következménye a természetes immunválasz jelentős csökkenése lehetővé téve jelentős invaizivitásukat. Ezeket a kórokozók széles köre által expresszált, de a gazda molekuláitól különböző antigéneket a phagocyták által hordozott ősi, konzervált mintázatfelismerő receptorok, köztük az ún.

Toll-like megsemmisíti a parazitákat ismerik fel 2. A felismerést követően fokozódik az endocitosis, másrészt olyan jelátviteli utak aktiválódnak, melyek a patogének eltávolításában résztvevő cytokinek termelődését eredményezik. Toll-like receptorok és azok ligandjai A phagocyták felszínén expresszálódó endocitosissal asszociált Toll-like receptorok elősegítik a kórokozók megtapadását és bekebelezését.

Ilyenek a mikrobiális glikoproteinek mannóz és fukóz csoportjait felismerő mannóz receptorok, továbbá az LPS-t, peptidoglikánt, és teikólsavat kötő ún. A Toll-like receptorok másik csoportját alkotó jelátvivő receptorok különböző sejttípusokon jellemző kombinációkat adó párokban jelennek meg. A természetes immunitás sejtes elemei A természetes immunitás sejtes alkotóelemei a granulocyták, monocyták, az immunrendszer paraziták általi kitérése, dendritikus sejtek és az NK sejtek.

A macrophagok és granulocyták fagocitálják, majd elpusztítják a kórokozókat, egyben a macrophag antigénprezentáló funkciója az adaptív immunválasz kialakulásának feltétele.

A mucosalis felszíneken elhelyezkedő éretlen dendritikus sejtek az az immunrendszer paraziták általi kitérése őrszemei.

Tüdőgyulladás – Wikipédia

Mintázatfelismerő receptoraikkal azonosítják a patogént, majd a nyirokcsomókba vándorolva riadóztatják az adaptív immunválasz sejtjeit. Az NK-sejtek nagy granulált lymphocyták, melyek előzetes szenzibilizálódás nélkül felismerik és azonnal elpusztítják az idegen antigént hordozó sejtet. T-sejt receptort nem expresszálnak, Fc receptoruk CD16 szerepet játszik az NK-sejtek egyik effektor funkciójának megvalósulásában.

Az antitestfüggő celluláris citotoxicitás ADCC során a sejtfelszínen kifejeződő antigénre specifikus ellenanyag Fc régiójával az NK-sejt FcγRIIIA receptorához kapcsolódva hidat képez az antigént expresszáló sejt és az NK-sejt között, aktiválva az utóbbi citotoxikus funkcióit.

Előbbi esetben, a célsejt felismerését követően az NK-sejt citotoxikus granulumaiból a membránkárosító perforin és a serin proteázok csoportjába tartozó granzym az NK-sejt és a célsejt közt kialakult immunológiai szinapszisba ürül. A perforin monomerek beépülnek célsejt membránjába, ahol pórusképző aggregátumokká polimerizálódnak. A granzyme és a granulumokban szintén jelenlevő granulizin a pórusokon át bejut a sejtbe, és annak lízisét, illetve a sejtmembránba beépülve a sejt apoptózisát eredményezi 2.

A perforin csatornákat képez a célsejt membránjában, amelyen keresztül az az immunrendszer paraziták általi kitérése citotoxikus molekulák, granzyme és granulysin bejutnak a sejtbe, és apoptosist indukálnak Az NK-sejtek által használt — a célsejtek apoptózisát eredményező mechanizmus megvalósulásában a TNF receptor családhoz tartozó receptorok játszanak szerepet.

A Fas ligandkötése a célsejt apoptózisát indukálja Az NK-sejtek citotoxikus aktivitásaaz aktiváló, illetve gátló receptorok ligandkötéséből származó jelek eredője. Három NK receptor család ismeretes; a természetes citotoxicitási receptorok, a killer immunoglobulin like KIR receptorcsalád tagjai, melyek az immunrendszer paraziták általi kitérése első osztályú MHC molekulákat- valamint a C típusú lektin receptor család tagjai, melyek nem klasszikus MHC molekulákat ismernek fel.

A KIR-ek az immunrendszer paraziták általi kitérése citoplazmáris régiójuk hossza határozza meg. Az immunoreceptor tirozin-based inihbitor motivumot ITIM tartalmazó hosszú citoplazmáris régióval rendelkező receptorok gátló jeleket közvetítenek, míg a rövid citoplazmáris résszel rendelkező receptorok immunoreceptor tyrosine-based activating az immunrendszer paraziták általi kitérése ITAM -al rendelkező adaptor proteinekkel állnak kapcsolatban, és aktiváló jeleket közvetítenek. A nem klasszikus MHC molekulákat felismerő C-típusú lektin receptorok az NKG2 elnevezésű C típusú lektinből és egy közös alegységből CD94 állnak, előbbi határozza meg a receptor gátló vagy aktiváló sajátságát.

Rokonaink, a vírusok Bár egyelőre nem tudjuk, hová jutnak el a szervezetünkben a felvett vírusok, Jeremy Barr és munkatársainak tanulmánya, egyéb közelmúltban megjelent vizsgálatokkal együtt, arra utal, hogy ez a tömérdek bakteriofág — talán az immunrendszer szabályozása révén — befolyásolja szervezetünk fiziológiáját Bacteriophage Transcytosis Provides a Mechanism To Cross Epithelial Cell Layers ; mBio. Bár a biológia tankönyvek jelenleg még azt tanítják, hogy a bakteriofágok röviden: fágok nem lépnek interakcióba az eukarióta sejtekkel, Barr nyilatkozata szerint ez nem igaz. Az elmúlt évtizedekben azonban a fágokkal foglalkozó orvosi kutatások főleg arra koncentráltak, hogyan lehetne ezeket a bakteriális parazitákat antibiotikumokká alakítani, írja a Barrék kutatásáról beszámoló Science-cikk Giorgia Guglielmi: Does a sea of viruses inside our body help keep us healthy? És bár voltak sikerek ezen a területen, a fágterápia még küzd azért, hogy megbízható kezelési modalitássá váljon. Barr korábbi vizsgálatai kimutatták, hogy a fágok valószínűleg természetes módon védik szervezetünket a pathogének ellen, mivel négyszeres sűrűséggel vannak jelen a nyálkahártyákban, mint a szomszédos környezetben.

Ligandjai olyan veszélyt jelző peptidek, melyek normális sejteken nem expresszálódnak, de stressz hatás alatt álló, vagy tumorosan transzformált sejteken megjelennek. A természetes citotoxicitási receptorok a tumorsejtek felismerésében és lízisében játszanak az immunrendszer paraziták általi kitérése. Három ilyen receptor ismert. A komplementrendszer A veleszületett immunválasz fontos tényezője a komplementrendszer, amely egymást láncreakciószerűen aktiváló enzimek összessége.

A szérum nagy mennyiségben tartalmazza az inaktív állapotban levő elemeket, és megfelelő stimulus hatására elindul a láncreakció, melynek végterméke egy, a perforinéhoz hasonló funkciójú struktúra, az ún.

Az antigén—ellenanyag kapcsolódás a klasszikus úton aktiválja a komplementrendszert. A rendszer aktiválódása azonban ellenanyagok nélkül az immunrendszer paraziták általi kitérése létrejön alternatív és lektin utak. A három különböző aktivációs út közös pontja a C3, melynek aktivációja funkcionális változásokat eredményez 2. A komplement-kaszkád klasszikus, lektinmediálta és alternatív úton történő aktiválódása - A komplementaktiváció alapvető lépése a C3 konvertáz képződése, amely a C3 molekulát egy nagyobb C3b és egy kisebb C3a fragmentumra hasítja.

A komplement aktiválódás alternatív útját, a bakteriális LPS, a gombák zimozánja, illetve az IgA ellenanyagok aktiválják. Ezután három faktor, az ún. Az emlőssejtektől eltérően a bakteriális felszín gyakran expresszál mannózt. A mannose binding lectin ezzel reagálva indítja el a komplementaktiválódás lektin útvonalát. Klasszikus úton aktiválódik a a paraziták közül a legjobb, ha az ellenanyagok, az antigénnel való reakció hatására megváltozott térszerkezetű Fc regiójukkal megkötik a C1-t, és elindítják a C9-ig tartó láncreakciót.

Az az immunrendszer paraziták általi kitérése immunválasz Antigénbemutatás és felismerés A szervezetbe bejutó komplex antigéneket a macrophagok bekebelezik, majd a T-sejt receptor által kezelhető méretű peptidekre bontják, és a sejt felszínén MHCII molekulával együtt bemutatják az antigénfelismerő receptorok számára.

Az antigénprezentálás az immunválasz talán legfontosabb eseménye, mert a bemutatás módjától függ, hogy az adott antigénnel szemben milyen minőségű és mértékű immunválasz alakul ki. Az immunrendszer egyik feladata, hogy az inputot értelmessé tegye, kiszűrje a felesleges zajokat, és az antigén kezelhető részére koncentráljon. Az immunrendszer további feladata a válasz megtervezése.

Az antigén értelmét az határozza meg, hogy milyen összefüggésben jelenik meg. A fertőzéssel asszociált epitópot az immunrendszernek meg kell támadnia és el kell távolítania, míg ugyanazt az epitópot, ha nem veszélyes környezetben jelenik meg, célszerű tolerálni.

Az orvosi mikrobiológia tankönyve

Attól függően, hogy az antigén milyen kontextusban jelenik meg, az antigénprezentáló sejtek módosíthatják a sejt interakciós molekulák, az MHC molekulák és az adhéziós molekulák kifejeződését, meghatározva, hogy a T-sejtek hogyan fogadják majd a szignált. Az adaptív immunitás az immunsejtek azon képességén alapul, hogy képesek a sajátot az idegentől megkülönböztetni.

A sajátra jellemző fehérjéket kódoló fő hisztokompatibilitási MHC komplex a humán 6. Ennek a génkomplexnek 3 régiója kódolja az első- másod- és harmadosztályú antigéneket. Az a- és az immunrendszer paraziták általi kitérése bmicroglobulin álló I. A III. A sejtmembránhoz horgonyzott HLA molekulák saját, vagy idegen rövid platyhelminthes laposférgek táplálása kötnek meg és mutatnak be a T-sejtek receptorai számára.

Az aktivált T-sejt proliferálni kezd, melynek során nagyszámú aktivált citotoxikus T-sejt keletkezik. Ezek aztán bejutva a keringésbe a szervezet legtávolabbi helyein is megtalálják és elpusztítják azokat a sejteket, melyek a megfelelő peptidet expresszálják. A megfelelő antigén alga helminták után az NK-sejtekkel azonos módon az effektor citotoxikus T-sejtek perforint és granulizint bocsátanak ki granulumaikból.

Ezek a molekulák csatornákat képeznek a célsejtek membranjában, amelyeken keresztül víz és ionok vándorolnak a sejtbe, annak lízisét idézve elő. A T-sejt által szekretált granzyme a csatornákon bejutva a célsejt az immunrendszer paraziták általi kitérése idézi elő. A túlméretezett reakció elkerülése érdekében a citotoxikus T-sejtek aktiválódása szoros kontroll alatt áll. A naív T helper sejt receptora másodosztályú MHC molekulával kapcsolt antigéneket ismer fel.

Ezután a sejt aktiválódik és cytokineket termel, amelyek más sejtek, többek közt az antigénprezentáló sejtek, citotoxikus T-sejtek és B-sejtek aktivitását befolyásolják. A termelt cytokinek minősége szerint a Th-sejteket Th1 és Th2 kategóriákra osztjuk. A Th1 választ IFNg termelés jellemzi. Ez a cytokin fokozza a macrophagok baktericid aktivitását, a B-sejtek opszonizáló ellenanyagtermelését és a citotoxikus T-sejtek aktivitását, együttesen a sejt közvetítette immunválasz fokozódását eredményezve.

A Th2 válasz jellemzője a fokozott IL-4 termelés, amely a B-sejtek neutralizáló ellenanyag-termelését és a humorális immunválasz erősödését segíti elő.

Az antigén eltávolítása után mind a citotoxikus, mind a helper T-sejtek többsége elpusztul, az antigén képét megőrző hosszú életű memóriasejtek azonban sokáig fennmaradnak. Regulátor T-sejtek A T-sejtek egy szubpopulációja a regulator T-sejtek, melyek fő feladata az immunválasz kontrollja az aberráns, saját antigének elleni immunválasz elkerülése céljából.

A felismerés cytokintermeléssel, vagy a citotoxikus funkció aktiválódásával jár. Köztes helyet foglalnak el a veleszületett és adaptív immunrendszer között, mert bár memóriasejteket is képeznek, rövid időn órákon belül reagálnak közös mikrobiális idegen antigének, illetve a sejteken megjelenő stressz szignálok jelenlétére.

A B-sejtek antigén felismerése, T-dependens és T-independens antigének Az antigénfelismerés nem kevésbé fontos módja az, amely a B sejtek immunglobulin természetű antigénfelismerő receptorain BCR keresztül valósul meg. A T-sejt receptorral ellentétben a Az immunrendszer paraziták általi kitérése receptor az antigént külső segítség, MHC restrikció nélkül képes felismerni, azonban aktiválódásához szükség van ugyanazon antigént MHC II-vel kapcsolatban felismerő T-sejtek által termelt cytokinekre.

A B-sejt aktiválódás ritkább módja T-sejtek részvétele nélkül, ún. T-independens módon valósul meg, olyan nagy molekulájú, szabályosan ismétlődő epitopokat kifejező antigének hatására, amelyek képesek a sejtfelszíniB-sejt receptorok keresztkötésére 2. A B-sejt-aktiválódás T-independens módja.

A szabályosan ismétlődő epitopokat expresszáló óriásmolekula egyszerre kapcsolódik a B-sejt felszínén expresszálódó receptorokhoz A B-sejt aktiválás T-dependens módja során az antigén lebontását követően a macrophag kifejezi annak egyetlen antigéndetermináns csoportját.

Dmitrij Joszifovics Ivanovszkij orosz mikrobiológus, növényfiziológus [9] A baktériumokat felfedező Louis Pasteur képtelen volt megtalálni a veszettség kórokozóját és feltételezte, hogy annyira apró, hogy nem látszik a mikroszkópban.

A az immunrendszer paraziták általi kitérése hatására aktiválódó T-sejt cytokineket kezd termelni, amelyek a B sejtre hatva annak proliferációját, rövid életű nap plazmasejtté való differenciálódását és az adott epitópra specifikus ellenanyag termelését indítják el 2. A B-sejt, illetve utódai egész életük során az adott epitópra specifikus monoclonalis ellenanyagot termelnek.

A B-sejt-aktiválódás T-sejt-dependens útja. Statisztikai valószínűség szerint az antigén minden egyes epitópja kifejeződik egy macrophagon, így monoklonális ellenanyagok formájában az egész komplex antigén leképeződik. Az ellenanyag, amely védelmet nyújt pl.

A B-sejtek által termelt immunglobulinok hatásainak összessége alkotja a humorális immunitást, amelynek segítségével az immunrendszer képes idegen antigének felismerésére és neutralizálására. Emlősökben ötféle immunglobulin osztály ismert IgA, IgD, IgE, IgG, és IgM, amelyek mind molekulatömegük, mind funkcionális sajátságaik tekintetében különböznek egymástól, azonban mindegyikük egy adott antigénre specifikus. Az Y alakú, IgG molekula valamennyi egyéb osztályba tartozó Ig prototípusa.

Az IgM osztályba tartozó antitestek 5 IgG molekulából épülnek fel, és a két fenti osztályba tartozó ellenanyag a szérumban keringve a szisztémás immunitásért felelős. Az IgA molekula az IgG dimerje, a nyálkahártyákon szekretálódva és ott magas koncentrációt elérve a lokális immunitás hatékony eszköze.

Az IgE osztályba tartozó ellenanyagok a bazofil sejteken található Fc receptorokhoz nagy affinitással kötődve az anafilaxiás reakció kiváltásában játszanak szerepet. A biztonság és megbízhatóság kedvéért az immunrendszer párhuzamos feldolgozást használ.

Minden, az immunrendszerrel interakcióba lépő antigéncsomagot az immunrendszer paraziták általi kitérése különböző hálózatrendszerek dolgoznak fel. A veleszületett immunitás elemei NK-sejtek, komplement rendszer, antigén prezentáló sejteka B-sejtek és T-sejtek az antigén más és más jellemzőit analizálják, és kiválasztják a számukra szükséges speciális információt.

Ezek a párhuzamos csatornák kapcsolatban állnak egymással. A B-sejt receptor az antigénmolekulát a konformációjáról ismeri fel, de nem aktiválódik, amíg a T-sejt meg nem erősíti, hogy felismerte az antigén peptidszekvenciáját. Az eredményes immunválasz kialakulásának feltétele tehát, hogy a B-sejt és a T-sejt egyidejűleg felismerje ugyanannak az antigénnek más-más tulajdonságát, ami fokozza a rendszer biztonságát, és az immunrendszer paraziták általi kitérése a hibás válasz kialakulásának esélyét.