Apicomplexans belső paraziták.
Tartalom
Ellenőrző kérdések a Az ektoderma és entoderma közötti teret azonban a mezodermából származó parenchyma és az izomsejtek teljesen kitöltik.
Testüregük nincs. Testük kétoldalian részarányos. Az aktív úszás, a mászás az érzékszervek, fejlettebb idegrendszer, koordináció létrejöttét feltételezi. Ezek a szervek az elkülönült feji végen találhatók, hiszen ez a testrész találkozik legelőször a környezet ingereivel.
A feji vég, az agydúc kialakulása nagy evolúciós lépést jelent.
Tartalomjegyzék
A parazitafajok kültakarója speciális felépítésű tegumentumot alkot, amely védelmet jelent a gazdaállat emésztőnedveivel szemben is. Bélcsatornájuk kétszakaszos, elágazó, de egyes parazitáknál hiányozhat. Nincs elkülönült légzési és keringési szervrendszerük. Kiválasztószervük elővesécske típusú.
- Parazitás betegségek | Kutyatár | Kézikönyvtár
- Giardia in human skin
- Bálna kék tőkehalban
- Belső élősködők: férgek
- Élősködő – Wikipédia
A fajok többsége hímnős, az ivarszervek igen jól differenciáltak. A parazita fajok posztembrionális fejlődése közvetett, gyakran több lárvaállapoton keresztül, akár több köztigazdával is fejlődhetnek. Közel 18 fajuk ismert. Vannak közöttük szabadon élők és paraziták is. A parazita fajok növényi vagy állati kártevők lehetnek. Az emberben is számos laposféreg élhet.
A laposférgeknek a csalánozókkal való közeli rokonságát testfelépítésük több bélyege is tükrözi.
Egyes vonásaik, így például a mezodermális parenchima megléte viszont sokkal fejlettebb tulajdonság. Néhány laposféregnél azonban — jól felismerhetően — a csalánozóknál jellemző izomsejtstruktúra, a hámizomsejt-típus fordul elő. Ennek a sejtnek egyik része a plazma nagy részét és a sejtmagot tartalmazza, míg a másik, megnyúlt része az összehúzódásra képes fibrillumokat foglalja magába. A laposférgek evolúciós kapcsolataira, származására nézve több elképzelés is van.
Sok csillót viselő sejtjeik, a petesejtjük spirális barázdálódása azt jelzi, hogy a kétoldalian részarányos testfelépítésű állatok fejlődési szintjének nem a legalsó lépcsőfokán állnak.
Protozoonok. Parazitológia II. Apicomplexa/Sporozoa. Toxoplasma gondii. Tünetek. Pathogenitás
Egyes elképzelések szerint a laposférgek ősei testüreg nélküliek voltak, és bélcsatornájuk fejletlen volt, tehát ezek a tulajdonságaik elsődleges bélyegek. Mivel van egy olyan gyűrűsféreg csoport, amelynek testfelépítése számos vonásban a laposférgekére emlékeztet, elképzelhető az is, hogy a laposférgek a testüreggel rendelkező állatokból vezethetők le, amennyiben a testüregnélküliségük csak másodlagos, leegyszerűsödési folyamat eredménye.
Így a laposférgek egy olyan oldalágnak tekinthetők, melyek speciális életmódjuk kialakulása során elvesztették testüregüket.
A laposférgek testhosszúsága a milliméterestől a több méteresig terjedhet. Hát-hasi irányban lapított testük alakja lehet karcsú, széles levél vagy szalag formájú.
Állattan | Digitális Tankönyvtár
A törzsbe tartozó fajoknál speciális, különleges szervek, testfelépítési formák alakultak ki. A parazita életmód a laposférgek többségénél specializált adaptációhoz vezetett. Testükön szívókák, tapadókorongok és rögzítőhorgok alakultak ki. Ezek szolgálnak a megkapaszkodásra. A fajok egy része nem rendelkezik bélcsatornával. Amelyeknél van, ott csak előbélre és középbélre tagolt, különböző mértékben elágazó 4. A bélcső falát egyrétegű hengerhám alkotja.
Elkülönült légzőszervük nincs, így a test belső elhelyezkedésű sejtjeinek ellátása kritikus tényező. Ennek megfelelően a legtöbb laposféreg kis testű, vagy ha nagyobb is, a test erősen lapított. Keringési szervrendszerük nincs, a parenchimaállomány sejtközötti folyadékának — a test mozgása révén létrejövő — áramlása alkalmas bizonyos anyagok apicomplexans belső paraziták belüli szétosztására, szállítására.
Valamennyi faj kiválasztószervei az elővesécskék protonephridiumamelyek elvezető csőrendszerük felépítésében, a kivezető pórus helyzetében mutatnak eltérést az egyes fajoknál 4. Ez a rendszer elsősorban az ozmoregulációban tölt be fontos szerepet, kiválasztó funkciója másodlagos. Az anyagcsere végtermékeit, például az ammóniát főleg a testfalon át, diffúzióval távolítják el.
Idegrendszerük központja a feji végben lévő idegsejt-tömörülés, illetve a fejlettebbeknél általában kétlebenyű agydúc. Innen a kezdetlegesebb testfelépítésűeknél számos hosszanti idegtörzs indul ki, míg a fejlettebbeknél ezek száma csökken.
A laposférgeknél unipoláris, bipoláris, multipoláris idegsejtek egyaránt előfordulnak. Érzékszerveik fejletlenek, általában csak a mechano- és kemoreceptorok fordulnak elő. A szabadon élő fajoknak és egyes ektoparazitáknak látószervei lehetnek. Az örvényférgek és egyes ektoparazita fajok látószervei pigmentkehely típusúak.
Ez a apicomplexans belső paraziták elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes érzékelni. apicomplexans belső paraziták
A parazita fajok látószervei általában igen gyengén fejlettek, gyakran csak egy receptorsejtből állnak. A kemoreceptoroknak fontos szerepük van a gazdaállat, illetve a megfelelő táplálék azonosításában.
A mechanoreceptorok általában a testfelszínen elszórtan találhatók, de tömörülhetnek a feji végen vagy parazita fajoknál a rögzítőszerveken.
A receptorsejtekhez többnyire érzékelőserték kapcsolódnak, melyek a testfelszínről nyúlnak ki. A galandférgeknek általában nincsenek specializált érzéksejtjeik. Az ingereket szabad idegvégződések veszik fel. A legtöbb faj hímnős. Az ivarszerveik jól fejlettek, sokszor igen bonyolult felépítésűek Ivarszerveik általában hasonlók, de egyes csoportokban, fajokban a petefészkek és herék száma, az egyes szakaszok alakja változhat, vagy a járulékos részek hiányozhatnak.
A hím ivarszervrendszer lebenyezett, páratlan vagy páros heréből testisa apicomplexans belső paraziták csövekből ductus efferensa gyűjtő szerepű ondóvezetőből ductus deferens áll. A közös ondóvezetőn páratlan ondóhólyag vesicula seminalis is lehet. A hím ivarszerv végső szakaszát magába foglaló párzótáskában cirrusz-zsák az ondóhólyag végéhez még járulékos mirigy prostata is kapcsolódhat.
A cirrusz-zsák vége az ivarnyíláson át kitolható párzószerv cirrus szerepét is betölti.
Az ondókilövelő járat ductus ejaculatorius a párzószervben húzódik. Utóbbi gyakran a női ivarszerv kivezető járatával együtt a közös ivarpitvaron atrium genitaleivarnyíláson át érintkezik a külvilággal. A női apicomplexans belső paraziták része a páros vagy páratlan, kerekded, gyakran elágazó petefészek ovarium. A petevezetőhöz oviductusvagy utolsó tágultabb üregéhez ootype csatlakoznak a szikmirigyek vitellinea.
Ezek a petesejteket kívülről látják el szikdús sejtekkel. A termelt szikanyag átmeneti tárolására szikraktár is elkülönülhet. Az ootype ürege körül található a Mehlis-féle mirigy, amelynek váladéka az ektolecitális apicomplexans belső paraziták védőburok anyagának összetapasztásában játszik szerepet. Apicomplexans belső paraziták petevezető felső szakaszából vagy az ootype üregéből nyílhat a párzótárs ondójának tárolására szolgáló ondótartály receptaculum seminis. A hím ivarsejtek felhatolnak az ootype üregéig, itt megy végbe a megtermékenyítés.
Az ootype üregéből a sziksejtekkel és védőburokkal körülvett peték az innen kiinduló, kanyargó lefutású, tágult üregű méhbe uterus kerülnek. Ez a megtermékenyített peték tárolására szolgál. Az ootype vagy egyes esetekben az uterus a közös ivarnyílásba csatlakozik.
A fajok egy részénél a petevezető felső szakaszából indul ki a Laurer-féle vezeték, amely a test hátoldalán a külvilágra nyílik. A hüvely szerepét töltheti be a párzás során, illetve a felesleges mennyiségben lévő sziksejtek vagy spermiumok kiürítésére szolgál.
A legtöbb apicomplexans belső paraziták hímivarsejtje vékony, fonalszerű és mozgékony farokrésze lehet. A laposférgek többségénél, szemben az állatvilágban általánosan jellemző endolecitális típussal, a petesejt ektolecitális, ami azt jelenti, hogy a szikanyag a petesejt körül helyezkedik el.
A megtermékenyített, a sziksejtekkel körülvett egy vagy néhány petét a laposférgek petetokba kokon zárva vagy kocsonyás burokban rakják le. Ezt a petetokot a gyakorlatban egyszerűen apicomplexans belső paraziták nevezik. A laposférgek megtermékenyített petesejtje általában teljes, spirális barázdálódást mutat, amelynek során mikromérák és makromérák jönnek létre. A gasztruláció epiboliával történik. A parazita fajok ektolecitális petesejtjének fejlődése igen erősen módosult formában megy végbe.
A szabadon élő fajok posztembrionális fejlődése általában közvetlen, míg a parazitáké közvetett.
Élősködők - Magyar előzetes #1
Ez utóbbiak életciklusa gyakran bonyolult, több köztigazdában és számos lárvaállapot közbeiktatásával zajlik. Köztigazdának azt az állatot nevezzük, amelyikben a féreg lárvaformái fordulnak elő, míg a végleges gazda az, ahol az ivaros szaporodás történik. Az örvényférgeknek több mint faja ismert, és újabban több osztályukat különítik el. Többségük tengerben él, de megtalálhatók az édesvizekben és a talajban is. Testméretük a néhány millimétertől a több tíz centiméterig terjedhet. Főleg ragadozók.
Regenerálódóképességük igen nagy. Hazánkban a gyakoribb fajok közé tartozik az állóvizekben élő gyászplanária Planaria lugubris és a tejfehér planária Dendrocoelum lacteumvalamint gyors folyású vizekben a füles planária Euplanaria gonocephala. Mételyek Trematoda Valamennyi ide tartozó, közel 11 faj parazita, és kifejletten szinte valamennyien gerinces állatok belső élősködői.
A végleges gazdában elsősorban a bélcsatornában élnek, ritkábban a apicomplexans belső paraziták vagy más zsigeri szervekben is előfordulnak. Apicomplexans belső paraziták általában áttetsző vagy fehéres. Lapított testük megnyúlt fejlesztési ciklus kiszélesedett, levél alakú. Apicomplexans belső paraziták általában 50 mm-ig terjed, de előfordulnak ennél jóval nagyobbak is.
Kültakarójuk az örvényférgektől eltérően csillós sejteket nem tartalmaz, különleges felépítésű A felső réteg tegumentum a mélyebben ülő, testfelszínt képző subtegumentális perikarion sejtek plazmanyúlványainak összeolvadásából kialakult szinciciális védőburok. Felszíne mikrobolyhokkal borított, rajta a megkapaszkodást segítő, tüske- és pikkelyszerű képletek lehetnek. A tegumentum lehetővé teszi a tápanyagok, apicomplexans belső paraziták, gázok kicserélődését a testfalon keresztül. Mitokondriumok is előfordulnak benne.
Védi a parazitát a gazdaállat enzimjeitől, immunrendszerének védekező sejtjeitől.
Belső élősködők: férgek
A tegumentum alatt rókagomba paraziták infúziója van, ez alatt pedig az izom- és parenchimasejtek, valamint a külső felszíni apicomplexans belső paraziták létrehozó perikarionsejtek ülnek. Kis apicomplexans belső paraziták férgek egy gyermekben a test belső szervei, B: a béledényrendszer, C: a kiválasztó szervrendszer. Emésztőszervrendszerük kétszakaszos, elő- és középbélre tagolt, és különböző mértékben elágazó lehet.
A legtöbb ide tartozó fajnak izmos garatja, rövid nyelőcsöve és vakon végződő, kétágú vagy elágazó bélrendszere van. Táplálékukat elsősorban a sejttörmelékek, a szövetnedv, a nyálkaanyagok és a vér képezik. Kiválasztó szervrendszerüket elővesécske igen sok lángsejt, és a hozzájuk tartozó elvezető csatornák alkotják, a közös kivezető pórus a test végén található.
A lángsejtek száma, az elvezető csatornák elrendeződése faji jellegzetesség. A parazita szívóférgek idegrendszere apicomplexans belső paraziták az agydúcokból kiinduló, páros, dorzális, ventrális, laterális idegtörzsekből, az azokat összekötő harántágakból comissurák és a kilépő környéki idegekből áll.
Az érzékszervek gyengén fejlettek. A szívóférgek általában hímnős állatok. Szaporodásmódjuk, egyedfejlődésük sokféle. A kifejlett állatok ivarszervei igen jól fejlettek, a laposférgek általános jellemzésénél leírtakkal apicomplexans belső paraziták A páros, olykor gazdagon elágazó herék általában a test középső részén helyezkednek el.
A páratlan, sokszor elágazó szerkezetű petefészek változatos elhelyezkedésű. A test két szélén igen sok, a petesejteket sziksejtekkel ellátó szikmirigy található.
